Acest spectacol este o imagine a lumii în care trăim, cinică, de o violență latentă ce izbucnește uneori exploziv. O lume a distrugerii și autodistrugerii sufletești. Strindberg este de o modernitate acută tocmai prin detaliile acestei apocalipse familiale pe care ne-o prezintă cu umor negru și prin situații limită. Acolo unde speranța a murit și iluziile devin inutile, începe teritoriul senzațiilor și emoțiilor extreme.
—
Az előadás annak a világnak a képe, amelyben élünk: cinikus, tele lappangó erőszakkal, amely olykor kirobban a mélyből. A lelki pusztítás és önpusztítás darabja. Strindberg csontig hatóan korszerű, éppen e családi apokalipszis részletes kifejtése miatt, amelyet határhelyzeteken keresztül fekete humorral tár elénk. Ahol a remény már meghalt és az illúziók hiábavalóak – ott kezdődik a végletekig fokozott érzések és érzelmek világa.